Skip to content Skip to left sidebar Skip to footer

Történelem

Régészeti kutatások leletei bizonyítják, hogy Hidaskürt és környéke már régóta lakott terület. A legrégebbi leletek a kő-, bronz- és vaskorszakból származnak. A 10-11. századból hátramaradt sírhelyek a község létezéséről tanúskodnak. A falut egy 1245-ös okirat említi először „Curty“ néven, az egykori Nyék (ma Feketenyék – Čierna Voda) határjárásában, majd egy 1247-es okirat Taksony (Matúškovo) szomszédságában. A község eredetileg Pozsony várának tartozéka volt. A 14. században Csák Máté birtoka lett. Később a terület több tulajdonos kezébe került (nemesi családok). Mivel nem tudtak megegyezni, ezért állandó viták és viszályok alakultak ki közöttük. A település ebben az időben Nagy- és Kiskürt részre szakadt. Későbbi okiratok említést tesznek Kürt és Német Kürt településekről is. 1491-től Sempte (Šintava) várának uradalmához tartozott. Így a község a Kanizsai család, majd Szentgyörgy (Svätý Jur) és Bazin (Pezinok) grófjai, 1511-től Henzelfy István (Petroczi) királyi képviselő és bíró, végül 1525-től a Thurzó főúri család birtoka lett.

A Thurzó család uradalma alatt, támogatásuknak köszönhetően kezdték el a protestáns vallás, valamint a protestáns tanok hirdetését. Ez a lépés azt eredményezte, hogy a lakosság két gyülekezetre oszlott, katolikusokra és protestánsokra. A török háború idején a községet nem csak a törökök (1530, 1555, 1599), de Bocskai hajdúi (1603) is fosztogatták. Egy 1533-ból származó nyilatkozatban további birtokosok neveit olvashatjuk, mint Mérey Mihály, Serédy Gáspár, Keresztés Lukács, továbbá Balogh István és neje Lippay Kata. Haláluk után a terület Nagy Ferenc, Platthy Frenc, Báthori András, ezután a Levánszky és Dobrovodzky család tulajdonát képezte. 1624-ben a község az Esterházy család tulajdona lett, kinek birtokközpontja Galántán (Galanta) volt. A 17. század közepén Széchenyi Lőrinc lett a birtok gazdája, de kis idő elteltével fiának Mártonnak és feleségének ajándékozta. Haláluk után Mórocz György a tulajdonos. Az 1664-es évből megmaradt török adószedők nyilatkozata szerint, a faluban csupán 8 adófizető család élt, akik 3910 akcsét fizettek. A falut „Kürd“ néven jegyezték fel.

A török háború idején a község kiüresedett, ezt követően pedig az Esterházy család népesítette be. A lakosok kivétel nélkül mind a katolikus egyház hívei lettek. 1715-ben még mindig Mórocz György a birtok gazdája. 1785-ben Mórocz József, őt követően Farkas Gáspár és neje Balogh Magdolna, 1737-től pedig Bencsik Miklós és neje Hartvigh Terézia a terület tulajdonosa. A falu fejlődéséről tanúskodik a 18. században épített templom, iskola és malom is. 1715-ben 36 adófizető polgár élt itt. 1817-ben Tallós (Tomašikovo) uradalma alá került. 1828-ban 159 házat és 1139 lakost jegyeztek fel. Köztük hentest, bognárt, cipészt, két szabót, két csizmadiát és két takácsot. Az 1848-49-es magyar forradalomnak és szabadságharcnak csupán a szele érintette a falut. A katonák csak a falu határszélét közelítették meg. A peredi vereség után, néhány olasz katona erőszakkal betört a helyi római katolikus templomba. A lelkiatyát kirabolták sőt bántalmazták is. Végül a lakosok összefogtak, s közös erővel kiűzték a betolakodókat. Fényes Elek 1831-ben így írt a faluról: „Hidas-Kürth Pozsony megyei magyar falu, a Dudváh vizénél, Diószegtől délre 1 ¼ mérföldnyire. Lakja 1132 katholikus.

Van egy katholikus parókia temploma, tágas termékeny határa, szép erdeje, sok rétje. Földesura gróf Eszterházy Mihály, Ut.p.Cseklész“. A 19. században a községet sem kímélték a természeti katasztrófák (tűzvészek, árvizek, földrengések) és a pestis járványa sem. Mivel az árvizek befolyásolták a mezőgazdálkodást, ezért 1855-ben a Vág és Dudvág folyók szabályozását megoldották. 1893-ban a legnagyobb földbirtokos Dobrovodszky József, valamint gróf Esterházy Antal. A különböző vállalatok létrejötte nagy hatást gyakorolt a társadalmi és kulturális életre. Rendszeresen bálokat rendeztek, színdarabokat mutattak be. A lakosság továbbra is mezőgazdálkodással foglalkozott. A lendületes fejlődés megtorpant, mikor 1914-ben kitört az I.világháború (1914-1918). A harctereken 52 helyi lakos vesztette életét. A trianoni békeszerződést követően, 1919-ben a község az újonnan létrejött I.Csehszlovák állam része lett, nevét „Mostová Kerť“ névre szlovákosították, területeit pedig szétosztották. Taksonytól (Matúškovo), Galántától (Galanta) és a községtől elkobzott területeken létrehozták az első szlovák telepes falut, mely a Štefánikovo (ma Javorinka) elnevezést kapta. Különféle pártok és egyesületek jöttek létre (Kresťanská sociálna strana, Maďarská ľudová strana, Komunistická strana, Sociálne demokratická strana a Agrárna strana).

1925-ben megkezdte működését a galántai székhelyű Hanza Szövetkezet. A jobb közlekedés érdekében kőúttal kötötték össze a falut Galántával. A kulturális élet továbbra is szépen fejlődött. A helyi Kulturális Egyesületen belül ifjúsági énekkar, amatőr színjátszó kör, sőt fúvószenekar is működött. Abban az időben négy szlovák család költözött be, akik rövid időn belül összeolvadtak a magyar lakossággal. 1926-ban az Önkéntes Tűzoltó Egyesület élére megválasztották az első parancsnokot. 1924-ben megalakították az első férfi labdarúgó csapatot. 1927-ben pedig a helyi sportklubot. A 19. századot a munkásmozgalmak és sztrájkok jellemezték. 1922, 1928, 1938-ban a faluban is sztrájkoltak az elégedetlen mezőgazdasági dolgozók. A II. világháború ideje alatt (1938-1945) a községet ismét Magyarországhoz csatolták. A háborúban 32 helyi lakos vesztette életét. Ezután 1945. március 31-én Szovjet csapatok vonultak be a faluba, majd a háború befejeztével ismét Csehszlovákia részévé vált. Megkezdődtek a magyarellenes műveletek (jogfosztottság, kényszermunka) és a lakosságcsere. A kitelepített lakosok helyére szlovák családok érkeztek Magyarországról. A helyzet csak 1948-után csillapodott le. Ebben az időben a szocializmus áramlata elérte a falut, s ebben a szellemben fejlődött tovább. 1949-ben létrejött az Állami Gazdaság (ŠM), egy évre rá, 1950-ben pedig a Termelői Szövetkezet (JRD). Az utakat leaszfaltozták, így a közlekedés jobb és egyszerűbb lett. Az 50-es és 60-as években építkezések folytak, melyek által új utcák jöttek létre. 1967-ben átadták az új 12 osztályos Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola épületét. A kereskedelem gyors fejlődésének köszönhetően a falubeliek egyre több szolgáltatást vehettek igénybe. A 80-as években, a szocializmus idején a falu központi község lett a Vörös Csillag EFSZ révén (a rendszerváltás után megszűnt). Közös gazdálkodást folytatott a szomszédos Vízkelet (Čierny Brod), Feketenyék (Čierna Voda), Tallós (Tomášikovo) és Vezekény (Vozokany) favakkal.

A közös Termelői Szövetkezet (JRD) székhelye Hidaskürt. A falu 5000 ha szántóföldön gazdálkodott. 1980-1981 között új, 90 gyermek befogadására képes óvodát építettek. 1984-ben a Jóka mellett található ivóvíztisztítóból biztosították az ivóvíz ellátását. 1983-1984 között felépítették az OVZ épületét, melyben máig orvosi rendelők működnek (körzeti orvos, gyermekorvos, fogorvos és nőgyógyász). 1989. novemberében véget ért a hosszú ideig tartó kommunista kormányzás, helyette a demokratikus gondolkodás tört utat magának. Ennek hatására magánvállalatok jöttek létre, szabad volt a vallásgyakorlás, a cenzúrát pedig eltörölték. Sajnos az új politikai rendszert a rossz anyagi helyzet és a munkanélküliség jellemezte. Szlovákia ezáltal nehéz gazdasági válságba került, mely a kürtiek életére is rányomta bélyegét. 1989 végén és 1999 elején összeomlott a közös gazdálkodás. Minden falu önálló Termelői Szövetkezetet (JRD) hozott létre. Sajnos ezek a Termelői Szövetkezetek nem voltak hosszú életűek. A hidaskürti gazdalkodást 1999-ben felszámolták, területeit szétosztották. 1993-1995 között teljes gaztalanítást hajtottak végre. Érekes megfigyelni a falu lélekszámának alakulását. 1869-ben 1484 lakost, 1880-ban 1555, majd 1990-ben 1661 polgárt jegyeztek fel. Az I.világháború és I.Csehszlovákia létrejötte után, 1921-ben a falu létszáma 1606-ra csökkent. 1940-ben 1698 a falubeliek száma, mely 1948 után ismét csökkent, 1533 főre. Az 1970-es lakosságszámlálás után 1741 embert számoltak össze. Ma a falu lakosságának létszáma 1600 körül mozog.